A lítium akkumulátor elnyerte a 2019-es kémiai Nobel-díjat!

A 2019-es kémiai Nobel-díjat John B. Goodenough, M. Stanley Whittingham és Akira Yoshino kapta a lítiumelemek területén végzett munkájukért.

Visszatekintve az 1901–2018-as kémiai Nobel-díjra
1901-ben Jacobs Henriks Vantov (Hollandia): "Felfedezte a kémiai kinetika törvényeit és az oldat ozmotikus nyomását."

1902, Hermann Fischer (Németország): "Munka a cukrok és purinok szintézisében."

1903-ban Sfant August Arrhenius (Svédország): "Az ionizáció elméletét javasolta."

1904-ben Sir William Ramsey (Egyesült Királyság): "Felfedezett nemesgáz elemeket a levegőben, és meghatározta helyzetüket az elemek periódusos rendszerében."

1905-ben Adolf von Bayer (Németország): "A szerves színezékek és hidrogénezett aromás vegyületek kutatása elősegítette a szerves kémia és a vegyipar fejlődését."

1906-ban Henry Moissan (Franciaország): "Kutatást végzett és elválasztotta a fluor elemet, és a róla elnevezett elektromos kemencét használta."

1907, Edward Buchner (Németország): "Munka a biokémiai kutatásban és a sejtmentes fermentáció felfedezésében."

1908-ban Ernest Rutherford (Egyesült Királyság): "Kutatás az elemek átalakulásáról és a radiokémiáról."

1909, Wilhelm Ostwald (Németország): "A katalízisre és a kémiai egyensúly és a kémiai reakciósebesség alapelveire vonatkozó kutatómunka."

1910-ben Otto Wallach (Németország): "Az aliciklusos vegyületek terén végzett úttörő munka elősegítette a szerves kémia és a vegyipar fejlődését."

1911-ben Marie Curie (Lengyelország): "Felfedezte a rádium és a polónium elemeit, megtisztította a rádiumot, és tanulmányozta ennek a feltűnő elemnek és vegyületeinek tulajdonságait."

1912-ben Victor Grignard (Franciaország): "Feltalálta a Grignard-reagenst";

Paul Sabatier (Franciaország): "Találta fel a szerves vegyületek hidrogénezési módszerét finom fémpor jelenlétében."

1913-ban Alfred Werner (Svájc): "A molekulák atomi kapcsolatainak vizsgálata, különösen a szervetlen kémia területén."

1914-ben Theodore William Richards (Egyesült Államok): "Nagyszámú kémiai elem atomtömegének pontos meghatározása."

1915-ben Richard Wilstedt (Németország): "A növényi pigmentek, különösen a klorofill vizsgálata."

1916-ban nem osztottak ki díjat.

1917-ban nem osztottak ki díjat.

1918-ban Fritz Haber Germany "kutatást végzett az ammónia egyszerű anyagokból történő szintézisével kapcsolatban".

1919-ban nem osztottak ki díjat.

1920, Walter Nernst (Németország): "A termokémia tanulmányozása."

1921-ben Frederick Soddy (Egyesült Királyság): "Hozzájárulás ahhoz, hogy az emberek megértsék a radioaktív anyagok kémiai tulajdonságait, valamint az izotópok eredetének és tulajdonságainak tanulmányozása."

1922-ben Francis Aston (Egyesült Királyság): "Tömegspektrométer segítségével nagyszámú nem radioaktív elemek izotópját fedezték fel, és tisztázták az egész számok törvényét."

1923-ban Fritz Pregel (Ausztria): "Megteremtette a szerves vegyületek mikroelemzési módszerét."

1924-ban nem osztottak ki díjat.

1925-ben Richard Adolf Sigmund (Németország): "Tisztázta a kolloid oldatok heterogén természetét, és ehhez kapcsolódó analitikai módszereket hozott létre."

1926-ban Teodor Svedberg (Svédország): "Tanulmány a decentralizált rendszerekről."

1927-ben Heinrich Otto Wieland (Németország): "Epesavak és rokon anyagok szerkezetének kutatása."

1928, Adolf Wendaus (Németország): "Tanulmány a szteroidok szerkezetéről és a vitaminokkal való kapcsolatáról."

1929-ben Arthur Harden (Egyesült Királyság), Hans von Euler-Cherpin (Németország): "Tanulmányok a cukrok és fermentációs enzimek fermentációjáról."

1930, Hans Fischer (Németország): "A hem és a klorofill összetételének, különösen a hem szintézisének tanulmányozása."

1931-ben Karl Bosch (Németország), Friedrich Bergius (Németország): "A nagynyomású vegyi technológia feltalálása és fejlesztése."

1932-ben Irving Lanmere (USA): "Research and Discovery of Surface Chemistry".

1933-ban nem osztottak ki díjat.

1934-ben Harold Clayton Yuri (Egyesült Államok): "Felfedezte a nehézhidrogént".

1935-ben Frederic Yorio-Curie (Franciaország), Irene Yorio-Curie (Franciaország): "Új radioaktív elemeket szintetizált."

1936, Peter Debye (Hollandia): "A molekuláris szerkezet megértése a dipólusmomentumok, valamint a röntgensugarak és az elektronok gázokban való diffrakciójának tanulmányozásán keresztül."

1937, Walter Haworth (Egyesült Királyság): "Research on Carbohydrates and Vitamin C";

Paul Keller (Svájc): "Kutatás a karotinoidokról, a flavinról, az A-vitaminról és a B2-vitaminról".

1938, Richard Kuhn (Németország): "Kutatás a karotinoidokról és vitaminokról."

1939-ben, Adolf Butnant (Németország): "A nemi hormonok kutatása";

Lavoslav Ruzicka (Svájc): "Polimetilén és magasabb terpének kutatása."

1940-ban nem osztottak ki díjat.

1941-ban nem osztottak ki díjat.

1942-ban nem osztottak ki díjat.

1943-ban George Dehevesi (Magyarország): "Az izotópokat nyomjelzőként használják a kémiai folyamatok tanulmányozásában."

1944-ben Otto Hahn (Németország): "Fedezze fel a nehéz atommag hasadását."

1945-ben Alturi Ilmari Vertanen (Finnország): "A mezőgazdaság és a táplálkozási kémia kutatása és feltalálása, különösen a takarmánytárolás módszere."

1946-ban James B. Sumner (USA): "Felfedezték, hogy az enzimek kristályosíthatók";

John Howard Northrop (Egyesült Államok), Wendell Meredith Stanley (Egyesült Államok): "Elkészített nagy tisztaságú enzimek és vírusfehérjék."

1947-ben Sir Robert Robinson (Egyesült Királyság): "Fontos biológiai jelentőségű növényi termékek, különösen az alkaloidok kutatása."

1948-ban Arne Tisselius (Svédország): "Kutatás az elektroforézisről és az adszorpciós elemzésről, különösen a szérumfehérjék összetett természetéről."

1949-ben William Geok (Egyesült Államok): "Hozzájárulás a kémiai termodinamika, különösen az ultraalacsony hőmérsékleten lévő anyagok tanulmányozása területén."

1950-ben Otto Diels (Nyugat-Németország), Kurt Alder (Nyugat-Németország): "felfedezte és kifejlesztette a dién szintézis módszerét".

1951-ben Edwin Macmillan (Egyesült Államok), Glenn Theodore Seaborg (Egyesült Államok): „Felfedezte a transzurán elemeket”.

1952-ben Archer John Porter Martin (Egyesült Királyság), Richard Lawrence Millington Singer (Egyesült Királyság): "Feltalálta a partíciós kromatográfiát."

1953, Hermann Staudinger (Nyugat-Németország): "Kutatási eredmények a polimerkémia területén."

1954, Linus Pauling (USA): "A kémiai kötések tulajdonságainak vizsgálata és alkalmazása összetett anyagok szerkezetének kidolgozásában."

1955-ben Vincent Divinho (USA): "Első alkalommal végzett kutatások biokémiai jelentőségű kéntartalmú vegyületekről, különösen a peptidhormonok szintéziséről."

1956-ban Cyril Hinshelwood (Egyesült Királyság) és Nikolai Semenov (Szovjetunió): "A kémiai reakciók mechanizmusának kutatása".

1957, Alexander R. Todd (Egyesült Királyság): "Nukleotidok és nukleotid-koenzimek tanulmányozásában dolgozik."

1958, Frederick Sanger (Egyesült Királyság): "A fehérje szerkezetének és összetételének tanulmányozása, különösen az inzulin tanulmányozása."

1959-ben Jaroslav Herovsky (Cseh Köztársaság): "felfedezte és kifejlesztette a polarográfiás elemzési módszert".

1960-ban Willard Libby (Egyesült Államok): "Kifejlesztett egy módszert a 14-es szén izotóp felhasználásával történő kormeghatározásra, amelyet széles körben használnak a régészetben, geológiában, geofizikában és más tudományágakban."

1961, Melvin Calvin (Egyesült Államok): "Kutatás a szén-dioxid növények általi felszívódására vonatkozóan."

1962-ben Max Perutz UK és John Kendrew UK "kutatást végzett a gömb alakú fehérjék szerkezetére vonatkozóan".

1963, Carl Ziegler (Nyugat-Németország), Gurio Natta (Olaszország): "Kutatási eredmények a polimer kémia és technológia területén."

1964-ben Dorothy Crawford Hodgkin (Egyesült Királyság): "Röntgentechnológia használata néhány fontos biokémiai anyag szerkezetének elemzésére."

1965-ben Robert Burns Woodward (USA): "Kiemelkedő teljesítmény a szerves szintézis terén."

1966, Robert Mulliken (USA): "A kémiai kötések és a molekulák elektronszerkezetének alapkutatásai molekuláris orbitális módszerrel."

1967-ben Manfred Eigen (Nyugat-Németország), Ronald George Rayford Norris (Egyesült Királyság), George Porter (Egyesült Királyság): "Rövid energiaimpulzus használata a reakció kiegyensúlyozására A perturbáció módszere, a nagy sebességű kémiai reakciók tanulmányozása."

1968-ban Lars Onsager (USA): "felfedezte a róla elnevezett kölcsönös kapcsolatot, megalapozva az irreverzibilis folyamatok termodinamikáját."

1969-ben Derek Barton (Egyesült Királyság), Odd Hassel (Norvégia): "Kidolgozta a konformáció fogalmát és alkalmazását a kémiában."

1970-ben Luiz Federico Leloire (Argentína): "Felfedezte a cukornukleotidokat és szerepüket a szénhidrátok bioszintézisében".

1971, Gerhard Herzberg (Kanada): "A molekulák, különösen a szabad gyökök elektronszerkezetének és geometriájának kutatása."

1972, Christian B. Anfinson (Egyesült Államok): "A ribonukleáz kutatása, különösen az aminosavszekvenciája és a biológiailag aktív konformáció közötti kapcsolat tanulmányozása";

Stanford Moore (Egyesült Államok), William Howard Stein (Egyesült Államok): "Tanulmány a ribonukleáz molekula aktív központjának katalitikus aktivitása és kémiai szerkezete közötti kapcsolatról."

1973-ban Ernst Otto Fischer (Nyugat-Németország) és Jeffrey Wilkinson (Egyesült Királyság): "Úttörő kutatás a fém-szerves vegyületek, más néven szendvicsvegyületek kémiai tulajdonságairól."

1974, Paul Flory (USA): "A polimerfizikai kémia elméletének és kísérletének alapkutatása."

1975, John Conforth (Egyesült Királyság): "Tanulmány az enzimkatalizált reakciók sztereokémiájáról."

Vladimir Prelog (Svájc): "Tanulmány a szerves molekulák és reakciók sztereokémiájáról";

1976, William Lipscomb (Egyesült Államok): "A borán szerkezetének tanulmányozása megmagyarázta a kémiai kötés problémáját."

1977-ben Ilya Prigogine (Belgium): "Hozzájárulás a nem egyensúlyi termodinamikához, különösen a disszipatív szerkezet elméletéhez."

1978-ban Peter Mitchell (Egyesült Királyság): "A kémiai áthatolás elméleti képletének használata a biológiai energiatranszfer megértéséhez."

1979-ben Herbert Brown (USA) és Georg Wittig (Nyugat-Németország): "Bórtartalmú és foszfortartalmú vegyületeket fejlesztettek ki, amelyek fontos reagensek a szerves szintézisben, ill.

1980-ban Paul Berg (Egyesült Államok): "A nukleinsavak biokémiájának tanulmányozása, különösen a rekombináns DNS tanulmányozása";

Walter Gilbert (USA), Frederick Sanger (Egyesült Királyság): „Módszerek DNS-bázisszekvenciák meghatározására nukleinsavakban”.

1981-ben Kenichi Fukui (Japán) és Rod Hoffman (USA): "Magyarázza el a kémiai reakciók előfordulását független elméleti fejlesztésükön keresztül."

1982-ben Aaron Kluger (Egyesült Királyság): "Kidolgozott kristályelektronmikroszkópiát, és fontos biológiai jelentőségű nukleinsav-fehérje komplexek szerkezetét tanulmányozta."

1983-ban Henry Taub (USA): "Az elektronátviteli reakciók mechanizmusának kutatása, különösen fémkomplexekben."

1984-ben Robert Bruce Merrifield (USA): "Szilárdfázisú kémiai szintézis módszert fejlesztett ki."

1985-ben Herbert Hauptman (Egyesült Államok), Jerome Carr (Egyesült Államok): "Kiemelkedő eredmények a kristályszerkezet meghatározására szolgáló közvetlen módszerek kifejlesztésében."

1986-ban Dudley Hirschbach (Egyesült Államok), Li Yuanzhe (Egyesült Államok), John Charles Polanyi (Kanada): "Hozzájárulás az elemi kémiai reakciók kinetikai folyamatának tanulmányozásához."

1987-ben Donald Kramm (Egyesült Államok), Jean-Marie Lane (Franciaország), Charles Pedersen (Egyesült Államok): "Erősen szelektív szerkezet-specifikus kölcsönhatásokra képes molekulákat fejlesztettek ki és használtak."

1988-ban John Dysenhofer (Nyugat-Németország), Robert Huber (Nyugat-Németország), Hartmut Michel (Nyugat-Németország): "A fotoszintetikus reakcióközpont háromdimenziós szerkezetének meghatározása."

1989-ben Sydney Altman (Kanada), Thomas Cech (USA): "Felfedezte az RNS katalitikus tulajdonságait".

1990-ben Elias James Corey (Egyesült Államok): "Kidolgozta a szerves szintézis elméletét és módszertanát."

1991, Richard Ernst (Svájc): "Hozzájárulás a nagy felbontású mágneses magrezonancia (NMR) spektroszkópiai módszerek kifejlesztéséhez."

1992-ben Rudolph Marcus (USA): "Hozzájárulás a kémiai rendszerek elektronátviteli reakcióinak elméletéhez."

1993-ban Kelly Mullis (USA): "DNS-alapú kémiai kutatási módszereket fejlesztett ki, és kifejlesztette a polimeráz láncreakciót (PCR)";

Michael Smith (Kanada): "DNS-alapú kémiai kutatási módszereket fejlesztett ki, és hozzájárult az oligonukleotid-alapú helyspecifikus mutagenezis létrehozásához, és ennek alapvető hozzájárulása a fehérjekutatás fejlesztéséhez."

1994-ben George Andrew Euler (Egyesült Államok): "Hozzájárulás a karbokation-kémia kutatásához."

1995-ben Paul Crutzen (Hollandia), Mario Molina (USA), Frank Sherwood Rowland (USA): "A légköri kémia kutatása, különösen az ózon képződésének és lebomlásának kutatása."

1996 Robert Cole (Egyesült Államok), Harold Kroto (Egyesült Királyság), Richard Smalley (Egyesült Államok): "Fedezze fel a fullerént."

1997-ben Paul Boyer (USA), John Walker (Egyesült Királyság), Jens Christian Sko (Dánia): "Tisztázta az enzimatikus katalitikus mechanizmust az adenozin-trifoszfát (ATP) szintézisében."

1998-ban Walter Cohen (USA): "a sűrűségfunkcionális elmélet megalapítása";

John Pope (Egyesült Királyság): Számítási módszereket fejlesztettek ki a kvantumkémiában.

1999-ben Yamid Ziwell (Egyiptom): "Kémiai reakciók átmeneti állapotainak tanulmányozása femtoszekundumos spektroszkópia segítségével."

2000-ben Alan Haig (Egyesült Államok), McDelmead (Egyesült Államok), Hideki Shirakawa (Japán): "felfedezett és kifejlesztett vezetőképes polimereket".

2001-ben William Standish Knowles (USA) és Noyori Ryoji (Japán): "Kutatás a királis katalitikus hidrogénezésről";

Barry Sharpless (USA): "Tanulmány a királis katalitikus oxidációról".

2002-ben John Bennett Finn (USA) és Koichi Tanaka (Japán): "Módszereket fejlesztett ki biológiai makromolekulák azonosítására és szerkezeti elemzésére, és lágy deszorpciós ionizációs módszert hozott létre biológiai makromolekulák tömegspektrometriás elemzéséhez" ;

Kurt Wittrich (Svájc): "Módszereket fejlesztett ki biológiai makromolekulák azonosítására és szerkezeti elemzésére, és módszert hozott létre az oldatban lévő biológiai makromolekulák háromdimenziós szerkezetének elemzésére mágneses magrezonancia spektroszkópia segítségével."

2003-ban Peter Agre (USA): "A sejtmembránokban lévő ioncsatornák vizsgálata vízcsatornákat talált";

Roderick McKinnon (Egyesült Államok): "A sejtmembránok ioncsatornáinak tanulmányozása, az ioncsatorna szerkezetének és mechanizmusának tanulmányozása."

2004-ben Aaron Chehanovo (Izrael), Avram Hershko (Izrael), Owen Ross (USA): "felfedezte az ubiquitin által közvetített fehérjedegradációt".

2005-ben Yves Chauvin (Franciaország), Robert Grubb (USA), Richard Schrock (Egyesült Államok): "Kidolgozta a metatézis módszerét a szerves szintézisben."

2006-ban Roger Kornberg (USA): "Kutatás az eukarióta transzkripció molekuláris alapjairól."

2007, Gerhard Eter (Németország): "Kutatás a szilárd felületek kémiai folyamatairól."

2008-ban Shimomura Osamu (Japán), Martin Chalfie (Egyesült Államok), Qian Yongjian (Egyesült Államok): "Felfedezett és módosított zöld fluoreszcens fehérje (GFP)."

2009-ben Venkatraman Ramakrishnan (Egyesült Királyság), Thomas Steitz (USA), Ada Jonat (Izrael): "Kutatás a riboszómák szerkezetére és működésére."

2010 Richard Heck (USA), Negishi (Japán), Suzuki Akira (Japán): "Kutatás a palládiumkatalizált kapcsolási reakcióról a szerves szintézisben."

2011-ben Daniel Shechtman (Izrael): "A kvázikristályok felfedezése."

2012-ben Robert Lefkowitz, Bryan Kebirka (Egyesült Államok): „Kutatás a G-fehérjéhez kapcsolt receptorokról”.

2013-ban Martin Capras (Egyesült Államok), Michael Levitt (Egyesült Királyság), Yale Vachel: Többléptékű modelleket tervezett összetett kémiai rendszerek számára.

2014-ben Eric Bezig (Egyesült Államok), Stefan W. Hull (Németország), William Esko Molnar (Egyesült Államok): Achievements in the field of super-resolution fluorescence microscopy Achievement.

2015-ben Thomas Lindahl (Svédország), Paul Modric (USA), Aziz Sanjar (Törökország): Kutatás a DNS-javítás sejtmechanizmusáról.

2016-ban Jean-Pierre Sova (Franciaország), James Fraser Stuart (Egyesült Királyság/USA), Bernard Felinga (Hollandia): Molekuláris gépek tervezése és szintézise.

2017-ben Jacques Dubochet (Svájc), Achim Frank (Németország), Richard Henderson (Egyesült Királyság): krioelektronmikroszkópokat fejlesztett ki oldatban lévő biomolekulák nagy felbontású szerkezetének meghatározására.

A 2018-as díjak felét Frances H. Arnold amerikai tudós (Frances H. Arnold) kapta, az enzimek irányított evolúciójának megvalósítása elismeréseként; a másik felét amerikai tudósok (George P. Smith) és brit tudós Gregory P. Winter (Gregory P. Winter) kapták elismerésként. Megvalósították a peptidek és antitestek fágmegjelenítési technológiáját.